SZESZ [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (vegyi ipar) Színtelen, csípős ízű és szagú, folyékony szerves vegyület, amely cellulóz, keményítő v. cukor tartalmú anyagok erjedésekor keletkezik; az idegrendszerre bénító (részegítő), mérgező hatású; fertőtlenítő és oldó anyagok, valamint szeszes italok készítésére használják; alkohol. Égetett, finomított, ipari, nyers, szintetikus, tiszta, tömény szesz; szeszben felold vmit; szeszt finomít, fokol, főz; szeszt gyártanak. □ A tiszta szesz felszínre tör, kiválik, S a rothadó elem seprőbe mállik. (Arany László) || a. Ebből több-kevesebb mennyiséget tartalmazó folyadék. Szesszel dörzsölte be fájós lábát. □ A borbély szesszel permetez, rizsporral hint meg. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Szeszes ital. Erős szesz; → meggyullad benne a szesz. Mennyi szeszt fogyaszt évente a lakosság? Nem szabad szeszt innia. || a. Ennek hatása, ereje. Hamar megárt neki a szesz; a fejébe megy, száll a szesz. A szesz beszél belőle. □ Bort megissza magyar ember, Jól teszi, Okkal móddal meg nem árthat A szeszi [= szesze]. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (átvitt értelemben, elavult, irodalmi nyelvben) Szeszély, kedv, mámor, hév. □ Mit használ, mikor az hadi Tisztesség szesze részegít? (Csokonai Vitéz Mihály) Midőn másoknak javokat kívánjuk, nem saját szeszeink szerint kell a mértéket venni. (Kölcsey Ferenc)
- 4. (tájszó) Vmilyen szesszel v. (ritka) vminek a szeszével: vminek az ürügyével; vminek az örve, színe alatt. Valami szesszel majd elvisszük. Azzal a szesszel ment oda, hogy
□ Az asszony
űrügyet keresvén, valami szesszel a szomszéd szobába ment. (Vas Gereben)
- Szóösszetétel(ek): 1. szeszadó; szeszáru; szeszegyedárusítás; szeszfogyasztás; szeszgyártás; szeszital; szeszlakk; szeszláng; szeszlepárlás; szeszmentes; szeszmérés; szeszmonopólium; 2. borszesz; burgonyaszesz; faszesz; hajszesz; légszesz; szalmiákszesz.