SZERZEMÉNY [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (jogtudomány) Olyan vagyon, amely nem öröklés útján szállt, maradt vkire, nem így jutott vkinek a tulajdonbába. Becsületes, háborús, könnyű szerzemény; közös szerzemény: házastársak közös munkájával szerzett vagyon, értéktárgy. □ Százötvenezer forintnál többre megy szerzeményem. (Eötvös József) Nem ősi kastélyuk volt, csak szerzemény. (Gárdonyi Géza)
- 2. Zenemű, zenei alkotás. Saját szerzeményeiből adott elő. Eljátszotta Chopin egy szerzeményét. || a. (régies) Általában szellemi, főleg írói alkotás; írásmű, könyv. □ Finomabb kézzel vannak Donna Diana cselei szőve
drámaibb s valószínűbb az egész szerzemény. (Vörösmarty Mihály) [Horatius] dalszerű szerzeményein is megvan bizonyos ódai lendület. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): közszerzemény.
- szerzeményi; szerzeményű.