SZERZŐDMÉNY [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies)
Szerződés (12). □ Az egyesek minden jogait
e szerződményből kell származtatni. (Eötvös József) Szerződménye rég kitelt. (Kemény Zsigmond) Híres ügyvédek fúrtak, faragtak a házassági szerződményen. (Jókai Mór)
szerződményes.