SZERVIZ * [e-i v. e-í v. ë-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (kissé
finomkodó, a 2. jelentésben gyak.:) szervisz [ë v. e] (
régies írva: service is)
- 1. (bizalmas) Háztartásban haszn. azonos stílusú, esetleg mintájú (porcelán)edények v. (ezüst) evőeszközök megszabott számú darabból álló összessége; készlet. Hatszemélyes, tizenkét személyes szerviz. Eltörött egy tányér, és ezzel csonka lett a szerviz. Egy kávéskanál hiányzik a szervizből. □ A teás servicet, sütemények mind készítsd elő. (Jókai Mór) Micsoda szép kávés szervisz! Ha a télen Pestre megyünk, mink is veszünk, ugye? (Gárdonyi Géza) Új kártyával játszottak, csinos feketekávés szerviz volt melettük. (Hunyady Sándor)
- 2. (műszaki nyelv) Javító műhely, ahol rendsz. egy bizonyos vállalat gyártmányait kijavítják, elromlott alkatrészeit kicserélik, esetleg a kifogyott üzemanyagot pótolják. Beviszi a szervizbe az autóját.
- 3. (régies) <Vendéglőben, kávéházban> kiszolgálás, ill. az érte felszámított, szedett díj.
- 4. (sport) <Asztaliteniszben, teniszben> az a labdára mért ütés, amely azt a játékba indítja; adogatás, szerválás. Szervizt ad, fogad. || a. (sport) Az a mód, stílus, ahogyan egyes játékos ezt teszi, az így adogatott labda. Éles, kemény szervizei vannak. Szervize foghatatlan volt. || b. (sport) Az a helyzet, amikor vmelyik játékosra rákerül a labda indításának sora. Az adogató, a fogadó szervize.
- szervizes v. szerviszes.