Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉT határozószó és igekötő
  • I. határozószó
  • 1. <Korábbi együttlét után elválva> két v. több irányban, széjjel. A lövésre elfutottak az emberek, szét, a szélrózsa minden irányában. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Felszólításként:> széledjetek el! □ Szét gyáva nép – el Fáraó lakától! (Madách Imre)
  • 2. (ritka) Elszórtan, más-más helyen, itt-ott; szerte, szanaszét, szerteszét. □ Hogy szét a mezőn Ezentúl bizton merjenek mozogni és aludni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • II. igekötő
  • A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. A szét- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
  • B. <Önállósítva, szét- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Szétfejtetted a ruhát?] – Szét [= igen, szétfejtettem], egészen.
  • Szóösszetétel(ek): szerteszét.