SZERTESZÉJJEL határozószó, (
régies) szerteszéllyel, szerteszélyel
- 1. Rendetlenül, különféle helyeken; szanaszét. Szerteszéjjel hever a sok könyv a szobában. □ Szerteszélyel Kisebb-nagyobb szelence, tégely. (Arany János) Az asztalon körző, tuss-csésze állott | s latin könyvek, kinyitva, szerteszéjjel. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (bizalmas) Rendetlen állapotban, összevisszaságban. Szerteszéjjel van az egész ház. Tegnap érkeztünk, és még szerteszéjjel vagyunk.
- 3. (a szét-, széjjel- igekötőjéhez hasonló értékkel) <A cselekvés hatásfokának nagyításával:> rendetlenül, több irány felé, mindenfelé, sokfelé; szanaszéjjel, szanaszét, szerteszét. Szerteszéjjel hány vmit; szerteszéjjel hull, szóródik. □ A boszorkányok is nagy sikongatva züllöttek szerte-széjjel. (Jókai Mór) Kiérezte lényemet
a szerteszéjjel szórt papírokból és könyvekből. (Kuncz Aladár)
- 4. <Hasonló szerepben:> igen sok kis részre, darabra; (szerte)szét. Szerteszéjjel vagdalja a szövetet. □ Szívem szerteszéjjel tépi. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Szerteszéjjel lő, lövet, bombáz: <vmely építményt> lövéssel, bombázással romba dönt. □ Innen lövetem a várat szerteszéjjel. (Arany János)