SZERETKEZIK [e-e-ë] tárgyatlan ige- (tem), -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë], (
régies) szeretkőzik ..zött, ..zzék (..zön) (
választékos)
- 1. Nemileg érintkezik; közösül. Szeretkezik vkivel. □ A féreg is meglelte párját, Virág ölén szeretkezett. (Reviczky Gyula) A fiú megint csókolta leányt, és a díványra hanyatlottak
szeretkeztek
buja szemérmetlenséggel. (Nagy Lajos) || a. Szerelmi viszonyt folytat, ilyen viszonyban él vkivel. □ Szeretkeznek az emberek, Boldog, akit szép lányt szeret. (Reviczky Gyula)
- 2. (régies) Simogatással, csókkal, öleléssel adja tanújelét szeretetének, szerelmének, a szeretett személyhez való, rendsz. nemi vonzódásának. □ Magyar ember nem szeret mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. (Jókai Mór)
- szeretkezés; szeretkező.