Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉRŰ [ű v. ü] főnév -t, -je [e]
  • 1. (népies) <Gazdaságokban v. falu szélén> döngölt talajú, elsimított terület, ahol a learatott gabonát asztagokba gyűjtik, kicsépelik (régen kinyomtatták), és ahol később a szalmakazlak állnak. □ Szükség nagy hengerrel a szérűt meglapítani. (Csokonai Vitéz Mihály) A bika… úgy szórta a földet szarvával, Mintha szérűn pelyvát forgatna villával. (Arany János) Nyár-éjszakán a grófi szérűn Reccsen a deszkapalánk. (Ady Endre)
  • 2. (ipar) Csíráztató szérű: <szesz v. sörgyárban> nagyobb, betonozott pincehelyiség, amelyben az áztatott árpát kiterítve csíráztatják.
  • 3. (tájszó) <Erdőben> kerek térség, tisztás, ahol a szénégetők a boksát rakják.
  • 4. (bányászat) Szér. Kézi szérű; ponyvás szérű.
  • Szóösszetétel(ek): szérűcsíráztatás.