Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZERTELEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e] (kissé választékos)
1. Rendkívüli mértékben szokatlanul nagy. Szertelen hideg, hőség. □ Kedélyed és szertelen lelkiismeretességed nem szerkesztőnek való. (Csengery Antal) Mindenben szertelen volt a bőség. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Nagy kiterjedésű; hatalmas, óriási, roppant méretű. □ A hegytetőn állt a tágas, erős vár, szertelen bástyáival. (Jókai Mór) || b. (ritka) Nagyon heves, erős. □ Szertelen vala a rémülés az egész országban. (Kazinczy Ferenc) És elborítá szertelen Nyilzápor a vak éjjelen. (Arany János)
2. Korlátot, határt, mértéket nem ismerő, túlzott, mód nélküli, féktelen, zabolátlan <jelenség, megnyilvánulás, magatartás>. Szertelen bánat, gyűlölet, harag, viselkedés; szertelen jókedv, mulatozás, szabadosság, tréfa, vidámság; szertelenül él, költekezik. □ Fájdalma annál szertelenebb volt, mert úgy vélte, hogy ő az oka öccse halának. (Ambrus Zoltán) Szertelen | pózokba vitt a vállalt bűntudat. (Szabó Lőrinc) || a. Olyan <személy>, aki mindent túlzásba visz, mindent megenged magának, nem fékezi magát. Ne légy szertelen! □ Ős napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek. (Ady Endre) Még nem nagy az ember, | De képzeli, hát szertelen. (József Attila)
II. határozószó.
1. <Fokozó szóként jelző előtt:> módfelett, nagyon, rendkívül nagymértékben. Szertelen gazdag, heves, nagy. □ Valami szertelen tréfás jelenet volt ez! (Jókai Mór) Egy szál gyertya lángja derengett a fekete falra. Minden szertelen nagy volt ott. (Petelei István)
III. -t (csak egy sz-ban, birtokos személyragos alakja nincs) (ritka) Szertelenség, túlzás; rendkívüli, meglepő, különös dolog. □ A csodálatos, a szertelen vonzereje hatni kezdett az ő fiatal képzelődésére [= képzeletére] (Kemény Zsigmond) Vörösmarty geniusza eredetileg is kedvelte a szertelent. (Gyulai Pál)