Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZERSZÁM
SZERSZÁMACÉL
SZERSZÁMFA
SZERSZÁMGÉP
SZERSZÁMKAMRA
SZERSZÁMKÉSZÍTŐ
SZERSZÁMLÁDA
SZERSZÁMLAKATOS
SZERSZÁMNYÉL
SZERTÁR
SZERTÁROS
SZERTARTÁS
SZERTARTÁSKÖNYV
SZERTARTÁSMESTER
SZERTARTÁSOS
SZERTARTÁSTAN
SZERTE
SZERTEÁGAZIK
SZERTEÁGAZÓ
SZERTEFOSZLIK

SZERTELENSÉG [ë-e-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
  • 1. (csak egyes számban) A szertelen (2) melléknévvel kifejezett emberi tulajdonság, sajátság, jelleg; rendkívüliség, meglepő, szokatlan mértékű túlzás; mértéktelenség, féktelenség. Ez az ember csupa szertelenség! Mire jó ez a szertelenség? Egyik szertelenségből a másikba csap. || a. Vkinek, vminek szertelen (1–2) volta, jellege, természete. Az élvezetvágy, a gyűlölet, az indulat, a jókedv, a tréfa, a vidámság szertelensége; az arányok, a méretek szertelensége.
  • 2. Szertelen (2) magatartás, cselekedet, beszéd; szertelenkedés. Szertelenségén mindenki botránkozott. Hagyd abba ezeket a szertelenségeket! □ S ha a szertelenség a gyász ily halotton, Versenybe hílak égre átkozódni. (Vörösmarty Mihály)
  • szertelenségi.