Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) A társadalmi v. a hivatali életben követett szertartásoknak, formáknak, formaságoknak megfelelő, őket követő <magatartás, cselekedet>. Szertartásos főhajtás, kézfogás, köszönés. □ A vőlegényem volt az első férfi, aki szertartásosan megcsókolta az én leányos gőgös számat. (Kaffka Margit) Hilda elbúcsúzott a vendégétől, ki szertartásosan csókolt kezet. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos) Az előírásokat, formaságokat, aprólékosan megtartó, mereven ünnepélyes <személy>. Fagyos és szertartásos volt a látogató. || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Szertartásos szavakat mond. □ Szertartásos szigorral tartá magát a néma tanúk szerepéhez. (Kemény Zsigmond) A hangja olyan lágy és szertartásos volt, mint egy szent lovagé. (Krúdy Gyula)
3. (választékos,rosszalló) Csak formaságokban megnyilvánuló, tartalmatlan, üres. Szertartásos bók, udvariasságok. Elvégezte a szertartásos látogatásokat.
4. (ritka, régies) A liturgiához tartozó, vele kapcsolatos, rá emlékeztető. Szertartásos ének. □ Amen! szólt Barnabás diák csaknem szertartásos hangon. (Kemény Zsigmond) A mennyasszony várt az oltár előtt, pedig már a szertartásos fátyollal is le volt takarva. (Jókai Mór)
szertartásoskodik; szertartásosság.