Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZERTARTÁS főnév
  • 1. <Vmely ünnepélyes alkalomkor> megszabott, hagyományos rendben végzett külső ténykedés, eljárás. Beiktatási, fogadási, udvari szertartás; megtartja a szertartást. Ismeri a diplomáciai szertartásokat.
  • 2. (vallásügy) A kultusznak vmely hagyományos cselekménye. Esketési temetési szertartás. □ Az egyházi szertartás után… elszéledt… a halottas közönség. (Tolnai Lajos) Másnap volt a temetés. A hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a szertartást feltűnés nélkül kell elvégezni. (Kuncz Aladár)
  • 3. (régies, választékos) A társadalmi v. a hivatali érintkezésnek hagyományos, megszokott formája, ill. az ilyen formáktól, formaságoktól kísért jelenet. Minden szertartás nélkül bevezette a vendégét. □ Egy úriember… hivatalos szertartással felállott helyéről, és… kellő merevséggel meghajtotta magát Vilma kisasszony előtt. (Krúdy Gyula)
  • Szóösszetétel(ek): gyászszertartás.
  • szertartási; szertartású.