SZERÉNYKEDIK [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Személy> szerényen, tartózkodó módon viselkedik, v. ilyennek mutatja magát. Na, nem kell annyira szerénykedned! Mondd csak el bátran, ne szerénykedj! □ Nagyon szépen nyilatkoznak a lapok, s ezt te teljesen megérdemled, bár mint szerénykedjél is. (Tompa Mihály) Oly elismerés morajlott föl, hogy a sikert szinte sokallta és
szerénykedve hárította el magától. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi szerénykedik vhol: vmi alig észrevehetően, figyelmet magára nem vonva van vhol. A szoba sarkában egy könyvszekrény szerénykedett, csak pár könyv volt benne. □ S te kis kunyhó, a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor) Csupán néhány rongyolt Kossuth-bankó szerénykedett ott egy csücsökben eldobva. (Mikszáth Kálmán)
- szerénykedés; szerénykedő.