SZERKEZETI [ë-ë-e v. e-ë-e v. e-e-e] melléknév -leg [e]
Vminek a szerkezetével kapcsolatos, rá vonatkozó, jellemző, belőle eredő. (kohászat, műszaki nyelv) Szerkezeti acél: nyugvó v. mozgó szerkezetek építése alkalmas, nagy teherbírású, jól hengerelhető acél; (építészet) szerkezeti fal: külső v. belső főfalak, tűzfalak, lépcsőházi falak egyike; szerkezeti hiba; (vegyi ipar) szerkezeti képlet: a vegyületek összetételének sematikus ábrázolása, amely a molekulát alkotó atomok mineműségét, mennyiségi arányát s kapcsolódásuk módját is szemlélteti (pl. az alkohol (C2H6O) szerkezeti képlete:
H H
HCCOH;
H H
(építészet) Szerkezeti kő: hídfőnek, hídpillérnek a tetején levő kő v. vasbeton forma, amelyre a hídszerkezet támaszkodik; (műszaki nyelv) szerkezeti méret: pusztán magának a szerkezetnek a mérete; szerkezeti rajz; szerkezeti sajátság.