Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZERKESZTŐ [ë-e v. e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan, aki szerkeszt, ill. megszerkesztett vmit. A gépet szerkesztő mérnök; a jegyzőkönyvet szerkesztő írnok; a rajzot szerkesztő tisztviselő. □ Háromszáznegyvenhat forintot kért havonkint a [könyvet] szerkesztő társaság. (Kölcsey Ferenc)
  • II. főnév -t, -je [e] Hírlapnak, folyóiratnak v. több munkatárssal dolgozó kiadványnak szellemi irányítója, aki a munkatársaknak témákat ad, a kéziratokat elbírálja, összeállítja, esetleg szedésre kész formába rendezi. Felelős szerkesztő: az, aki a hírlap, folyóirat, kiadvány tartalmáért a törvény által meghatározott mértékben s körülmények között felel. A hírlap, a naptár, a sorozat szerkesztője. □ A szerkesztők… divatmellékletekről gondoskodtak hazánk szebb lelkű leányai számára. (Móra Ferenc) Folyékonyan csevegve elmondta, hogy egy napilap szerkesztője lett. (Karinthy Frigyes) || a. (rádiótechnika) <Rádióban, televízióban> vmely állandóbb jellegű v. ismétlődő műsorszám összeállítója, irányítója. || b. <Az úr szó jelzőként is, kül. megszólításban:> általában hírlapíró. A borbély mindig szerkesztőnek nevezte, szerkesztő úrnak szólította.
  • Szóösszetétel(ek): 1. szerkesztőgárda; szerkesztőképesség; szerkesztőkészség; szerkesztőművészet; szerkesztőtehetség; 2. főszerkesztő; lapszerkesztő; segédszerkesztő.