SZERI-SZÁMA [ë v. e] főnév (személyragos), (kissé
régies) szere-száma [ë-e v. e-e] (
népies) <Csak állandósult szókapcsolatokban, főleg tagadással kapcs.>
- 1. (ritka) <Állító mondatban:> száma és rendje, esetleg minőségileg meghatározott volta vminek. □ Azon javak szere száma
különböző országokban különböző lehet. (Eötvös József) Úszva hogy átkeltek csillagtalan éjjel, Hajnalban uroknak jelezék lángfénnyel, Csak mint mezei tűz gömbölyű csilláma, De tudva előre azok szeri, száma. (Arany János)
- 2. (ritka) <Tagadó mondatban, annak jelölésére, hogy a szóban forgó dolog mind rendjét, mértékét, mind számát illetően meghatározatlanul v. rendkívül sok, ill. rendkívül sokféle.> □ Minden úgy van, mintha mindjárt eredne futásnak; Szeri-száma sorja nincsen sütésnek mosásnak. (Arany János) Csarekoff úr udvarában soha nem találták szerit-számát a gyönyörűségnek. (Jókai Mór)
- 3. (ritka) <Tagadó mondatban, tud, ismer v. hasonló jelentésű igével, kifejezéssel kapcs.:> (nagy) szám a vminek. □ Szerét-számát se tudja bankójának. (Tolnai Lajos) Mekkora úr lehet, aki szerit-számát nem tudva, nem ösmeri a lovait! (Mikszáth Kálmán)
- 4. <Tagadó mondatban, főleg a nincs(-en) igével, nem volt szókapcsolattal kapcs., annak kifejezésére, hogy vmből olyan sok van, hogy nem lehet számon tartani.> □ Szere-száma nincsen a sok
adomának. (Mikszáth Kálmán) Nincs galánsnak [= udvarlónak] szeri-száma: | csupa sikk e hercig dáma. (Babits Mihály)