SZERETETREMÉLTÓSÁG [e-e-e-e] főnév (csak egyes számban) (kissé választékos)
Vkinek az a sajátsága, tulajdonsága, hogy szeretetre méltó; vkinek megnyerő, rokonszenves volta. Az öreg úr mindenkit megnyert magának szeretetreméltóságával. □ Tíz év alatt amennyire előre mentem én, annyira hátrafelé mentél te a férfiúi szeretetméltóságában. (Jókai Mór) A leány szokatlan szeretetméltósága a különben oly józan embert teljesen kizökkentette kerékvágásából. (Herczeg Ferenc)