SZIMFÓNIA főnév ..iát, ..iája, (
ritka,
régies) szimfonia (
régies írva: symphonia is)
- 1. (zene) Szonáta formájában teljes zenekarra írt, rendsz. több tételből álló zenemű, ill. ennek műfaja. Az Állami Hangverseny-zenekar tegnap Beethoven IX. szimfóniáját adta elő.
- 2. (régies) Többszólamú hangszeres zene. □ Szüntelen való szimfonia
zengett az üres templomban. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Több v. sok hang együtteséből keletkezett hangzás, zengés, zene. □ Hervad már ligetünk
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok | Közt nem lengedez a Zephyr. | Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice
(Berzsenyi Dániel) E hulló víz zenéje volt a legédesebb symphonia az én fülemnek! (Jókai Mór) Április, oh Április! |
Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én: Szólt arany szimfónia Napfény-húrokon, S bölcsőmnél te, fény fia, Álltál, víg rokon! (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): szimfóniaköltő.