SZÉPELEG [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige ..lgek [ë], ..lgünk; -tem, ..lgett [ë, ë] -jen [e] -ni v. ..lgni [e] (
választékos, kissé
tréfás)
Szépeket mond; udvarol.
Most nincs időm szépelegni. □ Krisztina éppen az utcaajtóban áll, és
Nagy János uram
kénytelen volt neki az utcaajtóban szépelegni. (Jókai Mór) Nem kísért-e valaki?
nem szépelgett neked valaki? Itt ügyeljen az ember a becsületére. (Petelei István) || a. (
ritka) Szépeket mondva enyeleg.
Szépelegjünk egy kicsit. □ Szépeikkel szépelgünk S nem tapostunk sleppjeikre. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elszépeleg.
- szépelgés; szépelgő.