SZERÉNYSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
A szerény (kül. 12) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. ennek a magatartásban való megnyilatkozása; vkinek ilyen volta.
Mindnyájan szerették szerénységéért és kedvességéért. (
tréfás)
szerénységem tiltja, hogy az ötlet felvetőjét, a szerzőt megnevezzem: én magam vetettem fel az ötletet; én vagyok a szerző. □ Az ifjú
szólt illendő szerénységgel S tisztelettel közeledve: "Jó uram, bocsánat!
" (Petőfi Sándor) Tóth Miska a maga szerénységével és egyszerű jóságával észre sem vette. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (ritka) Szerénységem: <szerénykedve, néha öngúnnyal:> én, az én személyem; csekélységem. Ezt a költeményt szerénységem írta. || a. (választékos) Ami szerénységünktől telik: ami szerény körülményeink között előteremthető, megadható. Ha eljönnél hozzánk, mindent megkapnál, ami szerénységünktől telik.
- Szóösszetétel(ek): álszerénység.