SZAKKÉPZETT melléknév
Olyan <személy>, aki szakképzésben részesült, v. vmely szak(ma) körébe vágó gyakorlatot, ill. képesítést szerzett.
Szakképzett iparos, munkás, szerelő. □ Gondoljon el egy egészen elvadult nagybirtokot
magtárak és gépek, épületek és szakképzett
[gazda]tisztek nélkül. (Kaffka Margit) Volt igazgató, helyettes igazgató, irodai személyzet
, ötven szakképzett sertéskezelő, akkora volt a havi rezsi, mint az egész városházáé. (Móricz Zsigmond)