SZERÁJ [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: szerály is)
- 1. (történettudomány) <1920-ig a török birodalomban> a szultánnak v. más előkelőségnek a palotája. □ A nép bőszülten ordíta a szerály kapui előtt. (Jókai Mór)
- 2. A szultánnak v. más keleti nagyúrnak a háreme. Szöktetés a szerájból. □ El hölgyeinkkel! E vad csőcselék | Isméri a szerájok kéjeit. (Madách Imre)
- Szóösszetétel(ek): karavánszeráj.