SZERECSEN [e-e ë v. e-e-e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] és melléknév
- 1. (népies, régies) Néger. Szóláshasonlat(ok): fekete, mint a szerecsen: nagyon sötét bőrű, kül. ilyen arcbőrű <ember>. □ A szobában nem volt senki, csak
a három szerecsen ajtónálló. Szoborként álltak. (Gárdonyi Géza)
- 2. (elavult) Arab. □ Jó szerecsen lovak Alattok ugrálnak, Hogyha trombita riad. (Balassi Bálint) Egy fekete szerecsen ló volt alatta, De képíró falra szebbet nem írhatna. (Zrínyi Miklós) Egyiptom szélyin [= szélén] is a szerecsenek mind sátorok alatt laknak. (Mikes Kelemen) || a. (régies) Mór.
- 3. (történettudomány) Izmaelita.
- Szólás(ok): szerecsent mosdat: hiábavaló kísérletet tesz vki hibáinak, mulasztásainak mentegetésére.