SZEPARÉ [ë] főnév -t, -ja (elavulóban)
<Mulatóban> páholyszerű, a nézőtér v. a közönség felé függönnyel elkülöníthető fülke, amelyben vmely mulató férfi(társaság) a mulatóhely egy v. több táncos- v. énekesnőjével zavartalanul, fesztelenül, kedvére elszórakozhatott. □ Az ember nem nyithat be egy szeparéba anélkül, hogy ennek híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. (Ambrus Zoltán) Selymes, szmirnai szőnyeges, illatos szeparékban várnak ama nőkre, kiknek a vére tokaji bor. Csak dalolni kell. Csak táncolni kell. (Ady Endre) || a. (bizalmas) <Vendéglőben, kávéházban> elkülönített fülke, rekesz; boksz. || b. <Kávéházban, vendéglőben> különszoba. □ Ez a kávéházi szeparé a budapesti kávéházakban
Szegény, sok viszontagságon átment bútorok, borral, könnyel locsolt asztalterítők. (Krúdy Gyula)