SZÉPANYA [p-a] főnév
Vmelyik nagyszülő nagyanyja <a nagyszülők unokájához való rokoni viszonyában>; dédük. || a. (
régies,
irodalmi nyelvben) Vmelyik nagyszülő anyja <a nagyszülők unokájához való viszonyában>; dédanya. □ Meghalt a szépanyám, | fehér, mosolygó szépanyám. (Kosztolányi Dezső)
- 2 Általában pontosabban meg nem határozott fokú (távoli) női ős <leszármazottjához való viszonyában>. Valamelyik szépanyámról maradt ránk ez a szék. || a. (választékos) Szépanyáink: a 100120 évvel előttünk élt nők (nemzedéke). □ Tovább egy századnál
majdnem egyedül [Gyöngyösi] volt az, kinek műveiben szépanyáink
az általános embereink lírai kifejezését feltalálták. (Arany János)
- szépanyai.