SZENZÁL [ë] főnév -t, -ok, -ja (
kereskedelem,
elavult)
Hivatásos kereskedelmi közvetítő; alkusz. □ Oly ügyesen szenzál, mint ön, csak képes egy pár nyomorú ezer forintot keríteni. (Szigligeti Ede) Hanika, a Lipi szenzál varróleány húga
lázasan újította
ruháinkat. (Kaffka Margit) Egy jóvágású [ember] köszöntött a korlátok előtt, mint házigazda
Rögtön felismertem, hogy szenzál. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): szenzáldíj.
- szenzáli; szenzálódik.