SZENDERÜL [e-ë v. ë-ë v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jön (
választékos,
irodalmi nyelvben)
Szenderedik.
Álomba szenderül; →
jobblétre szenderül. □ A felettök levő szobákból
a
hölgyek egészséges kacagása hangzot alá. Bizonyosan azon a lovagon kacagnak, aki jelenlétökben [az álom]
karjai közé szenderült. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: átszenderül; elszenderül.
- szenderülés; szenderülő; szenderült.