SZÉPSÉGES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (választékos) Szépséggel teljes; elragadóan, nagyon szép; gyönyörű. A mesebeli szépséges királyleány; szépséges leányok; szépséges menyasszony; szépséges arc, kéz. □ [A levelet] a kisasszony írta saját szépséges kezeivel. (Vörösmarty Mihály) Eljösz-e hozzám? el?,
szépséges Szép fejkötőt veszek. (Petőfi Sándor) Oh szépséges szép kedvesem,
Mim vagy te én nekem? (Vajda János) A leány szomorúan
hajtotta le a szépséges fejét. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (gúnyos) <Megszólításban:> erkölcsi ballépésért megvetést v. büntetést érdemlő <személy>. Szépséges legény!; na, szépséges mákvirág! □ Ösmerlek immár, szépséges Gara. (Vörösmarty Mihály) Szépséges virágszál vagy öcsém. (Vas Gereben)
- 3. (ritka, bizalmas) Szépségesen: annak rendje és módja szerint, szépen (VII. 3, 6). □ A legények
beugrottak [a vízbe], s ott is vesztek szépségesen. (Jókai Mór)