SZENVEDHETETLEN [e-e-e-e-e] melléknév -ül, ebb [e], (
régies) szenvedhetlen (
irodalmi nyelvben)
- 1. Olyan <állapot, dolog>, amelyet kínos, kellemetlen elviselni, békével tűrni; elviselhetetlen. Szenvedhetetlen kín. □ Nincs termetébe kellem: ez az, ami szenvedhetetlen. (Csokonai Vitéz Mihály) Szenvedhetetlen szaggatásokat érzek. (Vas Gereben)
- 2. (régies) Olyan <személy>, akinek jelenlétét, természetét nehéz elviselni; kiállhatatlan. □ Szenvedhetetlen kötekedő, ki nem kímél senkit. (Vas Gereben)
- szenvedhetetlenség.