SZENVEDELEM [e-e-e-ë] főnév
lmet, ..lme [e, e] (
elavult,
irodalmi nyelvben)
- 1. Heves, nagyon nagy erővel kitörő érzelmi szenvedély. □ Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek. (Kölcsey Ferenc) A francia forradalomban
a sokáig lenyűgözött szenvedelmek diadalát [látták]. (Szalay László) || a. Szenvedélyes szerelem. □ Kis húga
Omló hajának éjszín fürtiben Nagy szenvedelmek láza még pihen. (Arany János) Övék [= a sorsomat irányító kezeké] az álmom, a borom, az asszonyom, a szenvedelmem. (Ady Endre)
- 2. Ilyen érzelem tárgya. □ Fény és dicsőség sohasem voltak s nem lesznek szenvedelmeim. (Kölcsey Ferenc) szenvedelmes.