SZENTSÉGES [szencségës] melléknév -en [e]
Szentségnél is szentebb; legszentebb. (vallásügy) A szentséges atya: a római pápa. □ Bármily nagy az áldozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbat is tenni értetek, szentséges elveim! (Petőfi Sándor) || a. <Felkiáltásban:> szentséges atyám! Szentséges ég! □ Mennyben lakó szentséges Atyám! ide | mindentudásod égi cseppeit! (Katona József) Szentséges ég! E kendő hölgyemé! (Vörösmarty Mihály) || b. (vallásügy) Olyan <mise, litánia>, amelynek tartamára az oltárra kiteszik az oltáriszentséget.