SZENVELEG [e-e-ë] ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë] (
választékos, kissé
rosszalló)
tárgyas <Feltűnési vágyból magatartásával, szavaival vmely gyengéd érzelmet, szánalmat keltő állapotot> színlel, tettet; affektál, negélyez.
Részvétet szenveleg. □ Mindig szeretem a virágokat
Kacér nincs köztük, sem divatbeteg; Közönyt, ál kedvet egy se szenveleg. (Reviczky Gyula) Ásított, nyújtózott
fáradtságot szenvelgett. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül)
Szeret szenvelegni. □ Mindkettő
csak kacéran szenveleg. (Gyulai Pál) Hogy nincs pénz, egy krajcár sincs!
Ezen már csakugyan nem lehet szenvelegni vagy érzelmeskedni. (Kaffka Margit)
- Igekötős igék: elszenveleg; végigszenveleg.
- szenvelgett; szenvelgő.