SZENTSÉGTARTÓ főnév (vallásügy)
A római és a görög katolikusoknál használt, rendszerint nemes fémből készült, aranyozott, díszes ostyatartó, amelyet nagyobb körmeneteken körülhordoznak, bizonyos alkalmakkor vele áldást adnak, egyébként állandó helye a főoltáron levő szentségház; szentségmutató. □ A papok egy asztalból hevenyészett oltárnál állnak. Violaszínű miseruha van rajtok. Az asztalon szentségtartó. (Gárdonyi Géza)