SZENTENCIA [ë-ë v. e-e v. e-ë] főnév ..iát, ..iája, (
népies, kissé
régies) sentencia (
régies írva: sententia is)
- 1. (régies, bizalmas) (Értékelő) ítélet, vélemény; határozat, végzés. Kimondták a végső szentenciát. □ Apám kimondta a szentenciát. "Erdész lesz belőled." (Mikszáth Kálmán) || a. (jogtudomány, régies) Bíró(ság)i ítélet. Kihirdeti a szentenciát; kimondja rá a szentenciát. □ Leterítik nekem A fekete könyvet. Abból olvassák ki Az én sentenciám. (népköltés) Alá van írva a halálos sententiája. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (választékos) Erkölcsi tanulságot, általános igazságot kifejező velős, jeles, bölcs mondás. □ Fiam szentenciákban beszél. (Vas Gereben)
- szentenciájú; szentenciás.