SZENILITÁS [ë v. e] főnév -t, -a (csak egyes száman) (orvostudomány, választékos)
A szellemi működésnek öregkorban előforduló (s rendsz. testi megrokkanással járó) csökkenése, gyengesége, a szellemi képességek megcsappanása és ilyen állapota. Bekövetkezett nála a szenilitás.