SZELEMEN [e-e-ë v. e-e-e] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e] (
építészet)
A szarufákat alátámasztó, vízszintesen elhelyezkedő és a tető gerincével párhuzamos tartószerkezet.
Közbülső szelemen. □ Toldi leszáll, nézi: "hadd emelintem meg!" | Alászegi vállát egyik szelemennek; Ropog a kő, a vas
(Arany János) [A kéményseprő] egy pillanat múlva künn volt a havas háztetőn, izmosan, ügyesen mászott a szelemen felé. (Kosztolányi Dezső) || a. (
hajózás,
régies) <Fából épített hajókon, bárkákon, dereglyéken> a hajótest hosszanti gerendája.
- Szóösszetétel(ek): szelemengerenda.