SZENILIS [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
orvostudomány,
választékos)
- 1. A szenilitás állapotában levő <személy>. Szenilis öreg; szenilis vén ember. Már egészen szenilis. □ Az öreg úr már kezd szenilis lenni
, és úgy betelt, hogy magától is el kell mennie nyugdíjba. (Móricz Zsigmond)
- 2. Ilyen személyre jellemző, valló, vele kapcsolatos, tőle származó <megnyilatkozás>. Szenilis beszéd, mozgás, nevetés. Micsoda szenilis ötlet ez!