Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZENES [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Szénnel, szénporral bepiszkított, beszórt. Szenes arc, kéz, ruha. Szenes lett a lépcsőház. || a. (néprajz) szenes víz: <babonás szokásként> rontás ellen használt olyan víz, amelybe porrá tört faszenet tettek. □ Volt egy árva fiú a faluban…, s nem egy leány volt, ki a szenes vizet itta, hogy a nézése meg ne ártson neki. (Vas Gereben)
  • 2. Szén felhasználásával, égetésével, ill. parázzsal működő. Szeneskályha, vasaló.
  • 3. (ritka) Elhamvadt, megszenesedett. Csak szenes fadarabok maradtak a kunyhó helyén. □ Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket… S pernyét fújnak a szelek. (Ady Endre)
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Szén eladásával v. szállításával foglalkozó személy. A szenes meghozta a szenet.
  • 2. (ritka) Szénégető (II. 1).
  • Szóösszetétel(ek): szenesember.