SZENDERÍT [e-ë v. ë-ë v. e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (
ritka,
választékos)
Szendergésbe, könnyű álomba merít, ringat vkit; lassan, csendesen, szelíden elaltat. <Rendsz. csak ebben a szókapcsolatban:>
álomba szenderít vkit: csendesen, lassacskán elaltatja. □ Te [könyv]
,fejemnek alja most te légy, és szenderíts annyi gond után. (Vörösmarty Mihály) Az alispán a főügyésszel s jegyzővel
igen fontos tárgyakról beszélgetne, ha a közelgő est homálya
álomba nem szenderíti mindnyájokat. (Eötvös József)
- Igekötős igék: elszenderít.
- szenderítés; szenderített; szenderítő.