Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZEMÜVEG
SZEMÜVEGES
SZEMÜVEGTOK
SZEMVÉDŐ
SZEMVESZTESÉG
SZEMVILLANÁS
SZEMVÍZ
SZEMVIZSGÁLAT
SZEMZÉS
SZEMZŐKÉS
SZEN
SZÉN
SZÉNA
SZÉNABOGLYA
SZÉNAGYŰJTÉS
SZÉNAHORDÁS
SZÉNAILLAT
SZÉNAKASZÁLÁS
SZÉNAKAZAL
SZÉNALÁZ

SZENTIMENTALIZMUS [ë-ë] főnév -t, -a (régies írva: sentimentalismus is) (csak egyes számban)
  • 1. Túlzott érzelmesség, ellágyulásra való hajlam. Van benne egy jó adag szentimentalizmus. Hajlik a szentimentalizmusra. □ Gyöngeségből kellene magyaráznunk az erőt, ha Eötvös egyéniségének nyitját a sentimentalismusban keresnők. (Péterfy Jenő) || a. (rosszalló) Érzelgősség.
  • 2. (irodalomtudomány) <Főleg a XVIII. században és a XIX. század elején> irodalmi és művészeti irány, amely a lágyan érzelmes helyzeteket és történeteket, érzelgős hangulatokat és az érzelmeik uralma alatt szenvedő hősöket kedvelte; az érzelgősség uralma az irodalomban és a művészetben. A szentimentalizmus kora. A szentimentalizmus jellegzetes alkotása Goethe Werthere és nálunk Kármán József Fannija. □ Vágy és rettegés közt fejlett ki a helléni korban ismeretlen sentimentalismus. (Kölcsey Ferenc)