Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉN főnév szenet [e-e], szene [e-e]
  • 1. (vegyi ipar) A szerves vegyületek nélkülözhetetlen eleme, minden szerves anyagnak egyik fő alkotórésze; több százezer vegyületben előfordul (C). A gyémánt, a grafit elemi állapotban levő szén.
  • 2. Kőszén, ásványi szén (természetes állapotában v. tüzelőként). → Barna szén;darabos szén; izzó, parázs, parázsló szén;porló szén;porosz szén; szenet bányász, fejt, szállít; szenet lapátol; szénnel fűt, tüzel. A hegyben szén van. Szenet rak a tűzre. A gép sok szenet fogyaszt. A hajó, a mozdony szenet vesz föl. □ Hideg van…. Fázom…. friss szenet a tűzre! (Kiss József) Ásott egy jókora vermet, azt…telehordta valamelyik nagy gyár salakjából kiválasztott használható szénnel. (Gelléri Andor Endre) || a. (jelzővel) (átvitt értelemben) Energiát szolgáltató anyag. Fehér szén: a vízi energia; folyékony szén: a kőolaj; (ritka) kék szén: a szél energiája.
  • 3. Szerves anyag elégtelen elégése után visszamaradó, többé-kevésbé tiszta szén v. korom. Szénné ég vmi; szénné éget vmit. Szalmatűznek hitvány a szene. || a. Faszén. Szenet éget; szénnel szűr vmit. A vasalóba szenet tesz. || b. Állati szén: állati anyagok (csont, hús, vér) száraz desztillációjával előállított, nehezen elhamvadó anyag. || c. Ilyen anyaggal készített gyógyszer. Orvosi szén; szenet szed. || d. Különleges eljárással készített, préselt, finom szemcséjű faszénből való rudacska, amelyet rajzolásra használnak. Szénnel rajzol. □ Szénnel festett a könyvekből kitépdelt papirosokra betűket. (Kazinczy Ferenc) Az esőverte, szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók. (Krúdy Gyula)
  • 4. (fizika, műszaki nyelv) Finomra őrölt, megfelelő kötőanyaggal kevert grafitból készített s magas hőfokon jó vezetővé izzított, elektródaként haszn. lemez, pálca, kis rúd.
  • 5. (népies, régies) (Eleven) szén: parázs. Csípővassal szenet tett a pipájába tömött dohányra.
  • Szóösszetétel(ek): 1. szénacél; szénakna; szénajánlat; szénállomány; szénállomás; szénanód; szénanyag; szénátalakulás; szénatom; szénbázis; szénbrikett; szénbuktató; széncsille; széndara; széndarab; szénellátás; szénfejtő; szénfeldolgozó; szénfelhasználás; szénfogó; szénfogyasztás; szénfúró; széngarmada; széngazdálkodás; széngőz; szénhiány; szénhordás; szénhordó; szénhulladék; szénhuta; szénigény; szénipar; széniszap; szénjegy; szénkátrány; szénképződés; szénkereskedés; szénlapát; szénlemez; szénmázsálás; szénmennyiség; szénpad; szénraktár; szénrészecske; szénréteg; szénrög; szénrúd; szénsalak; szénszállítás; szénszállítmány; szénszegény; szénszükséglet; széntakarékosság; széntároló; széntelep; szénterület; szénvagon; szénválság; 2. aknaszén; csontszén; daraszén; diószén; faszén; kovácsszén; kőszén; porszén; rajzszén; tojásszén.