SZEMLÉLŐDÉS [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
Általában a szemlélődik igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki szemlélődik.
- 1. Nézelődés, vizsgálódás. A piacon, az utcán való szemlélődés. □ [Pali] még fel is ült a cseresznyefára. Ott pipázgatott reménykedő mély szemlélődésekben, aminőkkel csak a Kolombus árbocán ülő matróz szemlélhette az eléjök bontakozó partvidék szépségeit. (Gárdonyi Géza)
- 2. Az életnek, az eseményeknek, a világ jelenségeinek nyugodt szemlélése, megfigyelése, s a róluk való elmélkedés, rendsz. a cselekvés, tevékenység, beleavatkozás szándéka nélkül; kontempláció. Bölcs, meddő, öreg, rezignált, tétlen szemlélődés; filozófiai, vallásos szemlélődés. Már csak a szemlélődésnek él. □ Csöndes szemlélődéseknek élt. (Vas Gereben) Nappal mégiscsak a vitézebb természete kerekedett felül
s ha nyáron eltemette a dolog, késő ősszel és télen volt ideje a szemlélődésre is. (Ady Endre)
- szemlélődési; szemlélődésű.