SZEMREBBENÉS [ë-e-e v. ë-ë-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A szemhéj(ak)nak egyetlen, hirtelen, apró mozdulata, (meg)rándulása. <Főként ebben a szókapcsolatban:> Szemrebbenés nélkül: (átvitt értelemben is) a) rendületlen nyugalommal, bátorsággal; izgalmát, félelmét v. általában érzelmeit el nem árulva. Szemrebbenés nélkül tűrte a szidalmakat. b) lelkifurdalás, szégyenkezés nélkül. Szemrebbenés nélkül hazudik. □ Szemrebbenés nélkül állta az érdeklődést, mely az úton tolakodóan követte. (Kosztolányi Dezső)