SZEMLÉLTETŐ [ë-e v. e-e] melléknév -n, v. -en [e] v. -leg [e], -bb
- 1. (kissé választékos) Olyan <személy>, aki szemléltet vmit. A szabályt példákkal szemléltető tanár. || a. Vminek a szemléltetésére alkalmas, használatos. Szemléltető eszköz, kép, példa. || b. (választékos) Olyan, amiből kézzelfoghatóvá, nyilvánvalóvá válik vmi. Az ilyen esetek szemléltetően mutatják az ellenség igazi szándékait.
- 2. (iskolai) Szemléltetést alkalmazó, arra készült, arra alkalmas. Szemléltető módszer, oktatás, táblák. □ Én már az első elemibe
úgy mentem, hogy írni-olvasni tudtam, még édesanyám tanított meg Csécsén. Volt neki valami eredeti módszere, ami hasonlít a mai szemléltető tanításhoz. (Móricz Zsigmond)