SZENÁTUS [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
- 1. (történettudomány) <Az ókori Rómában> a legfelsőbb tanácskozó, törvényhozó és kormányzó testület. A hadüzenet a szenátus hatáskörébe tartozott. □ A görög filozófusokat
a szenátus elkergettette, hogy az ifjúságot el ne vonják a hadi mesterségektől. (Ambrus Zoltán)
- 2. (történettudomány) <A középkorban> némely városnak a kormányzó testülete; városi tanács.
- 3. <Némely nyugati országban> államtanács v. az országgyűlés felső háza. Az amerikai, az olasz szenátus.
- 4. A szenátus (13) tanácskozó terme, ill. épülete. A szenátus előtt munkástüntetések voltak.
- 5. (ritka) Egyetemi szenátus: <némely külföldi egyetemen> egyetemi tanács.
- szenátusi.