SZENÁTOR [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
- 1. (történettudomány) A római szenátus (1) tagja.
- 2. (történettudomány) Önkormányzati joggal felruházott városok kormányzó, tanácskozó testületének tagja. Városi szenátor. □ Harkai bátyám
városi szenátor lesz. (Tolnai Lajos) Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor
(Mikszáth Kálmán)
- 3. (politika) <Némely államban> a szenátus (3) tagja. Amerikai, francia, olasz szenátor.
- Szóösszetétel(ek): szenátorbölcsesség.
- szenátori; szenátoroskodik; szenátorság.