SZEMÉRMETES [ë-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (régies) Szemérmes (1,2). □ Oda hagytam az emberi lármát
Gyűlöli azt a bölcs, s a tiszta szemérmetes erkölcs. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. (tréfás, gúnyos) Az adott alkalomhoz v. életkorhoz nem illően szemérmes, feltűnően szégyenkező. Jaj, de szemérmetes valaki! □ A helybeli lágyszivű kántor Még mindig pislogatott A szemérmetes Erzsók | Ötvenöt éves bájaira. (Petőfi Sándor)
- szemérmetesség.