SZEMENSZEDETT [ë-ë-ë-ë] melléknév (-en), (-ebb) [e, e]
- 1. (régies) Szemenként kiválogatott <gyümölcs, szemes termény, eleség>. Szemenszedett barack, búza, cseresznye, szőlő.
- 2. (átvitt értelemben, régies) Olyan <személy, összesség v. más (elvont) dolog>, aki, amely a maga nemében legjelesebb; válogatott, megrostáltan kiváló. Szemenszedett legények, víg fiúk, társaság; szemenszedett szép szavak. □ Kiséretem Szemen szedett nép, ritka jellemű. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Csinos kis csapat voltak, mind szemenszedett vitézek. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (átvitt értelemben, rosszalló) Nagyon aljas, nagyon hitvány <személy>. Szemenszedett gazember. □ Feriz bég
megpillantá azt a negyven-ötven szemenszedett gazembert. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, elavult) Szemenszedett szó: válogatott szitok, mocskolódás. □ Szembe találkozik Csóri a futókkal, | Megdorgálja őket szemen szedett szókkal. (Arany János)
- 4. (átvitt értelemben, rosszalló) Nagymértékben rosszindulatú, ártó szándékra valló <magatartás, megnyilatkozás>. Szemenszedett gazság, hazugság, rágalom, valótlanság.