SZÉLÜTÖTT [l-ü] melléknév -en [e]
Olyan <személy, ill. test, testrész>, akit, amelyet szélütés ért, és ennek nyomait (bénulás, szellemi fogyatékosság formájában) viseli; gutaütött, szélhűdött.
Tehetetlen, szélütött ember. Szóláshasonlat(ok): (
rosszalló)
Úgy dolgozik, mozog, mint a szélütött: lassan, nehézkesen d., m. □ Én sütkérezni jártam csak a napra, Mint béna, szélütött beteg. (Reviczky Gyula) Öreg embernek látszott
sovány fejével, keskeny vállaival s szélütött, hitvány lábszáraival. (Petelei István)