SZEMBESÍT [ë-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e] (-ni) (
jogtudomány)
(
jogtudomány,
hivatalos) <Hivatalos vizsgálat során, peres eljárásban a vizsgálat vezetője, a bíró(ság) a feleket és a tanúkat> együtt hallgatja ki, v. eltérő vallomásukat egymás előtt megismételteti az ellentmondás tisztázása és a hitelesség ellenőrzése végett.
Szembesít vkit vkivel. A bíróság szembesítette a feleket, a vád és a védelem tanúit. □ A kondások nem akarják a bűntényt magukra vallani, a bíróság kénytelen a vadászokat is szembesíteni velük. (Jókai Mór) A bíró
újra beidézte Mátyást, és szembesítette az illetővel. (Móra Ferenc) || a. (kissé
választékos) <Vki két személyt> összehoz, rendsz. azzal a céllal, hogy az egyikkel megismételtesse egy korábbi a másik személlyel kapcs. állítását.
Szembesítettem Pistát Lacival, mert úgy éreztem, hogy nem mond igazat.
- szembesített; szembesítő; szembesíthető; szembesíttet.